A Szürthey család faluja

Ungvártól 15 kilométerrel délnyugatra egy 1978 lelket számláló község, Szürte terül el hosszan a Csaptól és az országhatártól a megyeközpont felé futó főút mentén. A középkorban, a kezdet kezdetén Roland bán fia, Mátyás comes uralta a települést, majd a Bechergregor nemzetségre szállt a birtok. 1282-ben azután György és Jakab, a nevezett nemzetségből származó apa fiai Csap földjét és Szürtét eladták a Boksa nemzetséghez tartozó Boxának, Tamásnak és többi testvérének. A Boksa eredetű famíliák közül az az ág, amelyik itt telepedett le, birtoka után vette fel a Zritthey – elterjedtebb alakban: Szürthey – nevet, a család pedig, mely ezt követően évszázadokig uralta a falut, 1408-ban címert is kapott Luxemburgi Zsigmond királytól.

Plébániája már 1332-ben is létezett, XIV. századi építésű római katolikus templomát pedig a Szent Kereszt felmagasztalása titka tiszteletére szentelték fel. A szentegyház hátsó falán egy Sárkányölő Szent Györgyöt ábrázoló dombormű, a Szürthey család egyik tagjának XV. századi figurális sírköve tekint a látogatóra, a karzatfeljárónál pedig Szürthey Miklósné Máriássy Krisztina címeres, vörösmárvány síremléke látható.

A reformáció idején a templom a protestáns hitközségé lett, s a római katolikusok csak 1718-ban, Vécsey László báró buzgólkodása eredményeként szerezték vissza. Ezt követően a református gyülekezet szentegyház nélkül maradt, s a palágyi egyházközséghez csatlakozott, melytől csak 1812-ben vált el. Négy év múlva báró Vécsey Ferenc és Antal földesurak az akkori faluvégen kijelölték a jelenlegi templomhelyet, az építkezés azonban csak 1822-ben indult meg, s pénzhiány miatt nemegyszer megakadt. Végül csupán a XIX. és a XX. század fordulóján fejeződött be a munka, de a lassúságért kárpótolta a híveket az a tény, hogy ez lett a vidék egyik legimpozánsabb – s egyedüli kéttornyú – temploma.

Ami a lakosság megélhetését illeti, az bizony nehézzé vált az utóbbi időben. Korábban sok helybeli lakos vállalt munkát a minaji Jabil, illetve a tiszasalamoni Jevrokar cégnél, melyek jelenleg – a gazdasági válság következtében – nem dolgoznak teljes kapacitással. A fafeldolgozással foglalkozó szürtei Pilotek Kft.-nél, melyben azelőtt 40 lakos talált munkát és megélhetést, most jó, ha tízen dolgoznak, a sertéstelepet fenntartó Prominy Kft. pedig – mely 25 munkást alkalmaz – takarmány-beszerzési és sertésértékesítési problémákkal küszködik.

Tizenkét farmergazdaság működik a településen, melyek egyenként öthektáros földterülettel rendelkeznek, míg a volt kolhoztagok – a mezőgazdasági nagyüzem földjei felosztásának eredményeként – 3,8 hektáros parcellákat kaptak. A föld elég agyagos, így nem alkalmas a nagyobb arányú fóliaházi zöldségtermesztésre, a gazdák inkább szemeseket termesztenek, s vagy a terményt, vagy a terménnyel felhizlalt jószágaikat próbálják értékesíteni, bár a sertéseladás mostanában kész művészet. 139 tehén is van a faluban – a 2000-es évhez képest száz darabbal csökkent a számuk –, s a tehéntartó gazdák a tejet, túrót és tejfelt teszik pénzzé a közeli Ungvár piacain. A községi tanács egy százhektáros legelőt, valamint fejenként harminc árnyi kaszálót biztosít a tehéntartó gazdák számára.

Mintegy tizenöt traktor és két kombájn van a gazdák birtokában, ám drága az üzemanyag, s mivel az erőgépekkel nem rendelkező lakosoknak nagy összegeket kell kifizetni földjük megműveltetéséért, így számukra nagyon sok pénzbe kerül parcelláik felszántása, megtárcsázása, annyira, hogy az már egyenesen ráfizetéses. Nem csoda hát, hogy sokan feladják a gazdálkodást, s évről évre egyre nő a parlagon fekvő földek nagysága.

– A lakosság 90 százaléka – 1300 fő – magyar, mellettük 300-at tesz ki az ukránok és ugyanennyit a romák száma – tájékoztat Puskár Árpád polgármester. – A népesség száma az utóbbi években egyre fogyott, általában négy-öt fővel többen haltak meg, mint amennyien meglátták a napvilágot (esztendőnként átlag harminc gyerek született), s hosszú idő után 2009 volt az első év, amikor egálba került a születések és a halálozások száma. Emellett az is csökkentette a lakosság számát, hogy sokan kitelepültek Magyarországra, ám a kivándorlás jelenleg már nem olyan gyakori, mint volt. Aki el akart menni, az már elment.

– Ami a falufejlesztést illeti, 2004-ben befejeződött a földgáz bevezetése – folytatja beszélgetőtársam. – Ugyanebben az esztendőben vette kezdetét a családorvosi rendelő felépítése, mely 2007 óta működik. A tervdokumentációt a Dorcas segélyszervezet készíttette el saját költségén, az építkezést pedig nagyrészt a községi tanács finanszírozta. Jelenleg belgyógyász, gyermekorvos, kardiológus, fogorvos fogadja a betegeket, s a laboratóriumi helyiség is elkészült, ám a szükséges anyagiak hiányában még nem tudtuk beszerezni a laboratóriumi felszereléseket.

2007-ben megkezdtük a községháza rekonstrukcióját. Első lépésben kicseréltük a tetőzetet, mert a régi lapos tető minduntalan beázott, amitől átnedvesedtek a falak, ezt követően pedig elvégeztük a külső-belső felújítást, minden helyiségben újakra cseréltük az ajtókat és az ablakokat, s helyreállítottuk az üléstermet. Két év múlva elkészíttettük a temető rendezési, illetve a ravatalozó építési tervét, 2009 végén megkaptuk az engedélyt a ravatalozó felépítésére, ám a munkálatok megkezdése elhúzódott, mert az állami költségvetést későn fogadták el, így a járási költségvetés is csak május 14-én lett elfogadva, a községi büdzséről pedig május 20-án döntött a képviselőtestület. Csak ezután láthatunk hozzá az építkezéshez.

A temető rendezése, a kerítés megépítése, a belső utak lebetonozása, a terület füvesítése és fásítása egy hároméves program keretében kerül megvalósításra. Az idei évre 250 ezer hrivnya van előirányozva a munkálatok megkezdésére. Megjegyezném: Szürte nem dotációs község, a saját bevételeinkből tartjuk fenn magunkat, sőt még tőlünk von el pénzeket a járási tanács (a folyó esztendőben 35 ezer hrivnyát fog kitenni ez az összeg). Az a szerencsénk, hogy kevés költségvetési intézményt kell fenntartanunk, lévén, hogy amikor még a falunkkal egybeépült Téglás is a Szürtei Községi Tanács irányítása alá tartozott, Tégláson épült fel a közös művelődési ház, valamint az óvoda, s ma is az említett gyermekintézménybe járnak a szürtei óvodások.

A közvilágítást nagyrészt a gépjárművek után fizetett adónak a községi tanács számláján maradó részéből tartjuk fenn (a befolyó összeg ötven százalékát átutaljuk a járás számlájára, ahonnan a megyei költségvetésbe kerül). A közelmúltban új betonoszlopokra cseréltük a Zúgó utca régi villanyoszlopait, új villanyvezetékeket húztunk ki, s digitális villanyórákat szereltettünk fel minden roma házra. Ami viszont az útjavítás kérdését illeti, ez egy kegyetlenül nagy probléma, a kezelésünkben lévő mellékutcák felújítása meghaladja az anyagi lehetőségeinket.

Végezetül pedig – de messze nem utolsósorban – mutassuk be a helybeli KMKSZ-alapszervezetet.

– Az alapszervezet 1989-ben alakult meg, s jelenleg 550-en vagyunk – tájékoztat Braun Éva, az alapszervezet elnöke. – A kezdetektől arra törekedtünk, hogy mindkét történelmi egyházközségünk (a református, illetve a római katolikus) templománál legyen olyan emlékjel, amelyiknél összegyűlhetünk és megemlékezhetünk történelmünk fontos eseményeiről. 1991 márciusában a református templom kertjében felavattuk a második világháború és a sztálinizmus szürtei áldozatainak emlékművét, amelyiknél minden év novemberében, a helybeli munkaképes férfiak elhurcolásának évfordulóján megemlékezést szervezünk az áldozatok tiszteletére. 1996-ban, a honfoglalás 1100. évfordulóján emléktáblát lepleztünk le a római katolikus templom falán, majd 2002-ben a templom kertjében felavattuk azt a tölgyfából készített, nagyon szép Szent István-szobrot, melyet Frech’ Ottó magyarországi fafaragó művész készített, s melynél augusztus 20-án megemlékezést tartunk. Az ünnepségeken fellép a két egyházközség kórusa. Emellett mi is részt veszünk a schengeni vízumhoz szükséges támogató nyilatkozatok elkészítésében, s képviseltetjük magunkat a tiszaújlaki Turul-ünnepségeken.


Vissza a hírekhez