Trianon: nemzeti gyász – nemzeti megújulás

1920. június 4-én a versailles-i palota melletti Trianon-kastélyban írták alá a történelmi Magyarországot szétszabdaló gyalázatos békediktátumot. A nemzetünk testén máig be nem gyógyult sebet ejtő eseményről az elmúlt vasárnap emlékeztek meg a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének és Városi Alapszervezetének székházában, melyet zsúfolásig megtöltöttek az érdeklődők, többek között Farkasné Bőcs Judit, Magyarország beregszászi konzulja, ifj. Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke, valamint házigazdákként Barta József, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke és Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Városi Alapszervezetének elnöke.

Elsőként a konzul asszony emelkedett szólásra, idézve a trianoni békeszerződés aláírásának napját a nemzeti összetartozás napjává nyilvánító, a Magyar Országgyűlés által 2010. május 31-én elfogadott törvényt, mely kimondja: "A több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme." Ezt követően a megemlékezések fontosságát és jelentőségét ecsetelte, s többek között kifejtette: "A visszatekintések látszólag a múlttal foglalkoznak, de a küldetésük valójában nem az, hogy keseregjenek a múlton, és nem is csak annyi, hogy megismertessék a valódi történelmet, hanem az, hogy a magyar megmaradást szolgálják, ami csak akkor lehetséges, ha mindenkiben, aki magyarnak vallja magát, benne él a magyar történelem, a magyar kultúra, fontosnak és kötelességének tartja annak gyarapítását és továbbadását az ifjúságnak." Emellett kijelentette: "Kötelességünk előre tekinteni, és a megváltozott körülmények közepette minden lehetőséget megragadni sebeink gyógyítására."

A felszólalást követően Kudron Katalin irodavezető bemutatta a Trianon: nemzeti gyász – nemzeti megújulás címmel előadást tartó Braun László történészt, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanárát, aki áttekintést nyújtott a történelmi Magyarország feldarabolásához vezetett útról, illetve a békeszerződés aláírásának a körülményeiről. Mint elmondta, az 1867-es kiegyezéssel létrejött soknemzetiségű Osztrák–Magyar Monarchiában széles körű autonómiát élvezett a Magyar Királysághoz tartozó Horvátország, s hasonló önkormányzatiságot kaptak az Ausztriához csatolt Galíciában élő lengyelek. A többi nemzetiség előbb hasonló önkormányzatiságot követelt, majd a románok és a szerbek körében erősödni kezdett a Romániához, illetve a Szerbiához való csatlakozás vágya. Ám a nemzetiségek képviselői nem tudtak egységesen fellépni, s megosztottságuk megakadályozta őket abban, hogy erőteljesen lépjenek fel, s érvényt szerezzenek akaratuknak. 1914-ben azonban kitört az I. világháború, mely a Trianonhoz vezető út fontos állomása lett. A nemzetiségi vezetők 1916 és 1917 folyamán kezdték rábírni az antanthatalmakat, hogy ha győzelmükkel ér véget a katonai konfliktus, osszák fel a Monarchiát. Az Antant 1916-ban még csak föderalizált állammá akarta átalakítani Ausztria–Magyarországot, a következő esztendőben viszont Georges Clemenceau került a francia miniszterelnöki bársonyszékbe, s hatalomra jutása nyomán erősödni kezdett az a törekvés, hogy teljes mértékben elégítsék ki a nemzetiségek igényeit, és számolják fel az Osztrák–Magyar Monarchiát. 1918-ban pedig már nemcsak Franciaország, hanem a többi antanthatalom is az államalakulat megszüntetését tűzte ki célul. A felosztásra több tervezet is született, s ha minden cseh, szlovák, román és szerb igényt kielégítettek volna, a jelenlegieknél is szűkebbre húzták volna Magyarország határait...

A világháborús összeomlás napjaiban, 1918. október 31-én Károlyi Mihály lett az új magyar miniszterelnök, aki kormányával együtt úgy vélte, ha nem tanúsít ellenállást az Antanttal szemben, akkor viszonzásul Magyarországot jóindulatban részesítik a győztesek. A hadsereget leszerelték, ám a remélt jóindulatot nem kapták meg. A Balkánon partra szállt francia csapatok nyomában a szerbek bevonultak a Délvidékre, a csehek megszállták a Felvidéket, a románok pedig Erdélyt. A Tanácsköztársaság 1919. márciusi kikiáltása után az új hatalom új hadsereget szervezett, melybe több magyar tiszt is belépett, akik nem a kommunista eszmékért, hanem hazájuk területi egységéért fogtak fegyvert. Visszafoglalták a Felvidék jelentős részét, míg a román haderőt megállították a Tisza előtt. A hátországban azonban a vörösterror miatt nagyfokú társadalmi ellenszenvet váltott ki a rezsim politikája, Clemenceau nyomására a Tanácsköztársaság vezetői visszavonták csapataikat a Felvidékről, a románok támadásba lendültek, augusztus 1-jén a kommunista és szociáldemokrata vezetőkből álló kormány lemondott, s összeomlott a tanácshatalom.

1920 elején megkezdődtek a tárgyalások a Magyarországgal megkötendő békeszerződésről. A magyar delegációt gróf Apponyi Albert vezette, aki mindent megtett, hogy a határok kijelölése során vegyék figyelembe az etnikai viszonyokat, így például bemutatta Magyarország 1910-ben, Teleki Pál által elkészített pontos etnikai térképét, míg a csehek, a szlovákok, a románok és a szerbek hamis adatokkal igyekeztek félrevezetni az antanthatalmakat, melyek az utóbbiaknak adtak igazat. Ezek után került aláírásra a békediktátum, melynek folytán 3,3 millió magyar idegen fennhatóság alá került. Az országhatárok nem követték az etnikai határokat, s miközben a történelmi Magyarország szétszabdalásakor azt a célt tűzték ki, hogy nemzetállamokat hozzanak létre egy soknemzetiségű ország helyén, a valóságban a Felvidéken a nem szlovák nemzetiségűek száma meghaladta a szlovákokét, a Délvidéken a nem szerbek és nem horvátok száma a szerbekét és a horvátokét, Erdélyben és a Partiumban pedig közel annyi nem román lakos élt, mint román.

S miben bízhatunk a jövőt illetően? A történelemben semmi sem végleges. A szocialista világrendszer összeomlott, a pánszlávizmus vereséget szenvedett, a szláv népek egy országba való egyesítése lehetetlenné vált. Közép-Európában Magyarország ma már nem számít olyan kicsiny államnak, mint korábban, s a nemzetközi politikában olyan, korábban tabutémáknak számító kérdések vetődnek fel, mint a benesi dekrétumok. Bennünk, magyarokban pedig rengeteg erő és tehetség van. Vállaljuk büszkén nemzeti hovatartozásunkat, de viselkedjünk is úgy, hogy ne hozzunk szégyent a magyar névre.

Az előadást követően Tóth Péter Radnóti- és Latinovits-díjas magyarországi előadóművész a Trianon témájához igazodó költeményekből és prózai írásokból összeválogatott történelmi-irodalmi összeállítással lépett fel. Majd a rendezvény zárásaként a megjelentek elénekelték nemzeti imádságunkat, a Himnuszt.


Vissza a hírekhez