Néhány fontos cikkely a nyelvtörvényből, amelyek érintik mindennapjainkat

Talán hasznos lehet, ha a nyelvtörvénnyel kapcsolatban összefoglaljuk a legfontosabb tudnivalókat. Annál is inkább, mivel annak egyes passzusai a magyar nyelv használatának lehetőségét nagymértékben kiszélesítik. A törvény adta jogokkal azonban minden esetben az állampolgár élhet, s ha anyanyelvünket meg kívánjuk őrizni, akkor élnünk is kell e jogokkal. A teljesség igénye nélkül néhány közérdeklődésre is számot tartó rendelkezést emeltünk csak ki.

Az állami nyelvpolitika alapjairól szóló törvény 7. cikkelyének 2. pontja értelmében, Ukrajnában a nyelvtörvény hatálya kiterjed a magyar nyelvre.

A törvény 7. cikkelyének 3./1 bekezdése szerint a nyelvtörvényt a magyar nyelvre minden olyan adminisztratív-territoriális egységben alkalmazni kell, ahol a magyar nyelvű lakosság (nyelvi csoport) az összlakosság 10, vagy több százalékát képezi.

Ugyanezen cikkely 2. bekezdése szerint egyes esetekben, a helyi tanácsok döntése alapján a nyelvtörvény akkor is alkalmazható, ha ez az arány nem éri el a 10%-ot.

A törvény 7. cikkelyének 4. pontja értelmében a nyelvi csoportok létszámát az összukrajnai népszámlálás nyelvi összetételről szóló adatai alapján állapítják meg.

A törvény 7. cikkelyének 7. pontja szerint, minden olyan területen belül, ahol a 7/3. c. értelmében a magyar nyelv regionális nyelvnek számít, a nyelvtörvény alkalmazása minden helyhatalmi, önkormányzati és társadalmi szervezet és szerv részére kötelező.

A törvény 11. cikkelyének 1. pontja szerint a helyi önkormányzati szervek munkájában, ügyvitelében és dokumentációjában alkalmazható a regionális nyelv.

Ugyanezen cikkely 2. pontja szerint az állami és helyi önkormányzathoz fordulók részére az állam garantálja a regionális nyelv használatának jogát, s a tisztségviselők alkalmazásánál ezt a követelményt figyelembe veszik. A 3. pont szerint a tisztségviselők kötelesek tudni a regionális nyelvet. A hivatalokhoz regionális nyelven is lehet beadványt benyújtani, s arra regionális nyelven fognak válaszolni. (Azóta az önkormányzati törvénybe a tisztségviselők munkára történő felvételével kapcsolatban már bevezették a regionális nyelv tudásának követelményét.)

A törvény 11. cikkelyének 6. pontja szerint a helyi önkormányzati szervek és társadalmi szervezetek megnevezése, bélyegzője, pecsétje, fejléces lapja a helyi tanács döntése alapján kétnyelvű lehet. (A helyi tanácsnak ez esetben mérlegelési jogköre van.)

A törvény 13. cikkelyének 1. pontja szerint az érintett személy írásos kérelme alapján a személyi igazolványt, születési, házassági, halotti anyakönyvi kivonatot, munkakönyvet, katonakönyvet, bizonyítványt, diplomát stb. az államnyelven és egy regionális nyelven (pl. magyarul) (tehát két nyelven) állítják ki.

A törvény 13. cikkelyének 2. pontja szerint a regionális (pl. magyar) nyelven oktató oktatási intézményekben tanulók részére azok, vagy kiskorúak esetén azok szülei írásos folyamodványa alapján kétnyelvű bizonyítványt (diplomát) adnak ki. (Ezt a tanintézménynek kell megrendelnie, eleve kétnyelvű dokumentumot igényelve a szülők kérésére hivatkozva.)

A törvény 20. cikkelyének 2. pontja szerint a magyar nyelven való oktatást-képzést az állam garantálja.

Ugyanezen cikkely 3. pontja szerint kötelező az állampolgárok nyelvi igényének felmérése az oktatásban, a diákok vagy (kiskorúak esetén) azok szüleinek kérvénye alapján.

A törvény 20. cikkelyének 7. pontja szerint az államnyelven felül legalább egy regionális nyelv oktatását minden oktatási intézményben biztosítani kell.

Ugyanezen cikkely 8. pontja szerint a magyar nyelven oktató intézményekben az ukrán nyelv és irodalom tantárgyakat kivéve minden tantárgyat magyar nyelven kell oktatni.

A törvény 20. cikkelyének 9. pontja szerint a független teszteléshez &150; igény szerint &150; regionális nyelven készült teszteket használnak.

A törvény 27. cikkelyének 1. pontja szerint a földrajzi megnevezéseket, települések, állomások, utcák stb. nevét az államnyelv mellett az adott regionális nyelven is fel kell tüntetni.

Ugyanezen cikkely 2. pontja szerint az ukrán megnevezések regionális nyelven történő feltüntetésekor az adott regionális nyelv hagyományai szerint kell eljárni.

A törvény 28. cikkelyének 3. pontja szerint az állampolgárok nevét regionális nyelven e nyelv hagyományai (szabályai) szerint kell feltüntetni (pl. a személyi igazolványban).

Ugyanezen cikkely 4. pontja szerint a név feltüntetéséhez a hivatalos dokumentumokban a tulajdonos előzetes beleegyezése szükséges.

A törvény 31. cikkelyének 1. pontja szerint a törvény végrehajtásáért a Miniszteri Kabinet és a helyi önkormányzati szervek és azok végrehajtó egységei a felelősek.

A törvényt 2012. július 3-án írta alá az államelnök és 2012. augusztus 10-én lépett hatályba.

A X. rész (záró-rendelkezések) 3. pontja szerint minden törvényt csak annyiban lehet alkalmazni, amennyiben nem mond ellent a nyelvtörvénynek.

Ugyanezen rész 4. pontja kötelezi a Miniszteri Kabinetet, hogy három hónapos határidőn belül hozzák összhangba jogszabályaikat e törvénnyel (1. bekezdés) és informálják a lakosságot, valamint a helyi önkormányzati szerveket a nyelvtörvénnyel kapcsolatos jogaikról és kötelességeikről (2. bekezdés).

Ugyanezen pont 4. bekezdése a speciális központi végrehajtó hivatal statisztikai részlegét (Derzskomsztat), illetve annak alegységeit megbízza azzal, hogy három hónapos határidőn belül (2012. november 10-ig) lássák el a helyi tanácsokat az egyes adminisztratív egységek nyelvi összetételéről szóló információval az összukrajnai népszámlálás eredményei alapján.

Azóta a többi törvény szükséges módosítása megtörtént. Az Ukrajnai Statisztikai Hivatal, a törvény előírásainak megfelelően 2012. augusztus 22-én közzétette Ukrajna valamennyi településének anyanyelv szerinti összetételét százalékarányosan, a 2001. május 12-i állapot szerint, ami a database.ukrcensus.gov.ua honlapon megtekinthető. A több mint 10%-ban magyar anyanyelvű településeket a mellékelt táblázatban közöljük. Ezzel eldőlt az is, hogy mely településeken, járásokban, megyékben és milyen regionális nyelveket kell bevezetni. A helyi tanácsoknak a törvény bevezetését illetően a több mint 10%-ban magyar anyanyelvű közigazgatási egységekben mérlegelési jogkörük nincs, a törvényt kötelesek végrehajtani. Amennyiben ezt nem teszik, törvényt sértenek.

Gulácsy Géza

Tanácsok, ahol a hivatalos adatok szerint a magyar regionális nyelvként történő bevezetése kötelező

A magyar anyanyelvűek aránya a

2001-es népszámlálási adatok alapján

Kárpátalja 12,65%

Beregszász 54,84%

Beregszászi járás 80,23%

Bátyú 64,64%

Bótrágy 77,75%

Nagybereg 87,44%

Badaló 98,19%

Vári 98,09%

Borzsova 95,07%

Nagybégány 90,82%

Halábor 98,14%

Gut 95,79%

Gát 92,54%

Mezőgecse 88,64%

Nagybakta 31,23%

Tiszacsoma 87,99%

Kígyós 86,93%

Déda 83,41%

Beregsom 77,01%

Bene 90,63%

Zápszony 94,27%

Makkosjánosi 91,18%

Mezőkaszony 96,11%

Macsola 80,15%

Asztély 87,3%

Nagymuzsaly 82,31%

Beregújfalu 82,19%

Sárosoroszi 95,08%

Csonkapapi 98,11%

Rafajnaújfalu 96,41%

Nagybakos 27,7%

Csetfalva 97,35%

Nagyszőlősi járás 26,3%

Nagyszőlős 13,54%

Tiszaújlak 81,47%

Nagypalád 97,06%

Verbőc 94,65%

Nevetlenfalu 90,28%

Mátyfalva 49,64%

Tiszaújhely 68,47%

Tiszakeresztúr 38,06%

Péterfalva 96,95%

Tekeháza 32,55%

Fancsika 18,41%

Csepe 42,71%

Feketeardó 32,75%

Szőlősgyula 96,06%

Salánk 89,61%

Munkácsi járás 13,83%

Dercen 97,82%

Izsnyéte 63,4%

Fornos 97,04

Pósaháza 13,6

Beregrákos 23,69

Szernye 91,7

Csongor 97,7

Ungvári járás 36,52

Nagygejőc 85,68

Nagydobrony 97,73

Gálocs 80,8

Palágykomoróc 89,07

Császlóc 49,88

Kisdobrony 87,48

Tiszaágtelek 98,39

Tiszaásvány 94,77

Rát 80,68

Szalóka 63,87

Tiszasalamon 59,91

Szürte 79,71

Téglás 82,94

Ungtarnóc 53,13

Helmec 51,05

Homok 26,75

Cservona 13,46

Eszeny 97,56

Csap 41,52

Técső 22,62

Aknaszlatina 24,3

Visk 45,26

Gyertyánliget 14,33

A törvény végrehajtása a tanács döntésétől függ, pl.:

Ungvár 7,03%

Munkács 9,64%


Vissza a hírekhez