Egy darabka föld Szatmár megyéből

Nagyszőlőstől 37 kilométerrel délnyugatra egy 1824 lakost számláló, 96 százalékban magyarlakta község terül el a Túr és a Batár közén. Hajdanán a helység határában vízimalom is működött a két folyón, ám mára, sajnos, semmivé lettek múltunk e becses emlékei. A trianoni országcsonkításig a település Szatmár megyéhez tartozott, ám a hírhedt békediktátum során – amikor is e közigazgatási egység nagyobbik részét, a megyeközponttal, Szatmárnémetivel együtt Romániához csatolták – ezt a falut lecsippentették Csehszlovákia számára. A Szovjetunió, majd Ukrajna pedig "megörökölte" a települést, mely Szatmár egyetlen, kicsiny darabkájaként vált az Ugocsa megye északi kétharmadából létrehozott Nagyszőlősi járás részévé, míg testvérközségei, Kispalád és Botpalád – szerencséjükre – Magyarország kötelékében maradtak.

Ahol a Kölcsey család is birtokkal rendelkezett

A faluról – Palad néven – elsőként egy 1332-ből származó okiratban olvashatunk, másfél évszázad múltán, 1477-ben viszont már Nagypaládként tesznek róla említést. Neve a Pál keresztnév –d kicsinyítőképzős származéka, ami egy hajdan itt élt Pál földesúr emlékét őrizheti. A település kezdetben a szomszédos Ugocsában is jelentős birtokokkal rendelkező Rozsályi nemzetség kezén volt, az 1526-tól 1711-ig tartó, háborúkkal terhes korszakban pedig mind a török, mind a Habsburg-hadak "meglátogatták" a jobb sorsra érdemes helységet, kirabolt, felégetett portákat hagyva maguk mögött. A békésebb idők beköszöntésével azután a Kereskényi, a Szakadáthy, valamint a Himnusz költőjét adó Kölcsey család uralta az itteni földeket. Az első világégés harcaiban 42 nagypaládi lakos esett el, míg 1941 és 1945 között 19 falubeli honvéd életét ragadta el a világtörténelem 1939-ben kirobbant, Magyarországot csak három év múltán elérő legnagyobb katonai konfliktusa, ám Kárpátalja megannyi településéhez hasonlóan, egyik világháború harcai sem követeltek annyi emberéletet, mint a Gulag kényszermunkatáborai, melyekben 51 helybeli magyar férfit fosztott meg az életétől a mennyet ígérő, de poklot hozó szovjet kommunista diktatúra.

Felépült emlékművek, tervezett táncház

– A peresztrojka szabadabbá váló légkörében, 1989-ben alakult meg a KMKSZ helyi alapszervezete, mely jelenleg 588 főt számlál, s örömmel mondhatom, hogy tagságunk fele fiatalokból áll – tájékoztat Illés Katalin alapszervezeti elnök. – Már megszületésünk évében emlékművet emeltünk a II. világháború és a sztálini lágerek áldozatainak a tiszteletére, 1991-ben a református templom előtt felállítottuk Kossuth Lajos szobrát, Kő Pál magyarországi képzőművész alkotását, s ugyanebben az esztendőben avattuk fel az I. világháborúban elesett nagypaládi katonák emlékművét is. Megünnepeljük március 15-ét – az idén népviseletbe öltözött fiatalok felvonulásával színesítettük a rendezvényt –, novemberben megemlékezünk azokról a falubelijeinkről, akik Szolyvától Szibériáig megannyi tömegsírban alusszák örök álmukat. A Nagypaládi Móricz Zsigmond Középiskolával együtt, minden esztendőben, anyák napján köszöntjük azokat a nagyszerű nőket, akik világra hoztak bennünket, négy esztendeje pedig megtartjuk a trianoni emléknapot, felidézve történelmünk egyik legnagyobb tragédiáját. Tavaly ősszel lelepleztük a Szülőföld Alapnak a KMKSZ megyei szervezete által lebonyolított falunévtábla-állítási programja keretében felavatott új falunév-tábláinkat, s tervezzük, hogy a közeljövőben táncházakat szervezünk a fiatalok számára.

Iskola – múzeummal

– Oktatási intézményünk – melyben 180 gyermekkel, köztük húsz elsőssel kezdtük meg az új tanévet – 17 éve vette fel a múlt század legnagyobb magyar írójának a nevét, s szelleméhez hűen, magas szinten tanítjuk nyelvünket és irodalmunkat. Diákjaink több ízben megnyerték a járási magyarnyelv- és irodalomvetélkedőt, s dobogós helyezéseket érnek el a megyei megmérettetéseken is – indítja beszélgetésünket Sőtér Géza, a Nagypaládi Móricz Zsigmond Középiskola igazgatója, a KMKSZ elnökségi tagja. – Emellett a sportsikereinkre is büszkék lehetünk, jól működő fiú és lány kosárlabdacsapattal rendelkezünk, melyek minden évben 1. vagy 2. helyezettekként térnek haza a járási versenyekről, míg a lányaink tavalyelőtt a második legjobb csapatként fejezték be a megyei tornát. A futballcsapatunk két éve megnyerte a Kárpátaljai Református Egyházkerület által megrendezett Nagyberegi Konfirmandus Kupát, s az iskolai focicsapat nem egy volt tagja immár magyarországi sportiskolákban folytatja tanulmányait. Diákjaink döntő többsége viszont vagy a Tiszapéterfalvai Református Líceumban, vagy Nagyszőlős, illetve Beregszász szakközépiskoláiban fejezi be középfokú tanulmányait (amennyiben már a 9. osztály elvégzése után búcsút vesz alma materétől), vagy a középiskola befejezését követően, jobbára a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán szerez diplomát.

Mind a KMKSZ, mind a KMPSZ támogatja intézményünket, nemrégiben a kulturális szövetség megyei szervezete által a Puskás Tivadar Közalapítványhoz benyújtott pályázat eredményeként – több kárpátaljai magyar iskolához hasonlóan – a mi informatikai szaktantermünk is új számítógépekkel gazdagodott, a pedagógusszövetség útján benyújtott pályázataink révén pedig szemléltetőket, technikai segédeszközöket sikerült vásárolnunk. Emellett a Dorcas Segélyszervezet, az érdi Egymásért Alapítvány, a tanulók szülei, valamint a helyi és környékbeli szponzoraink is segítenek bennünket. Jól felszerelt konyhával rendelkezünk, s étkezdénkben nemcsak az alsósok, hanem az árva felsőosztályosok is meleg ételhez jutnak. Négy éve pedig létrehoztuk az iskolamúzeumunkat, melynek anyagát diákjaink gyűjtötték össze, s a belföldi látogatók mellett – az érdi Egymásért Alapítvány szervezésében – már egy osztrák turistacsoport is megtekintette elődeink használati eszközeiből álló tárlatunkat, mely felidézi a hajdan volt paraszti világot.

A megújuló templomtól a felépítendő szentegyházig

– A Nagypaládi Református Egyházközség másfélezer tagot számlál, az évi 24-25 temetés mellett pedig általában húsz újszülöttet keresztelek meg, s 8-10 párt esketek össze – mutatja be gyülekezetét Mecséry Károly református lelkipásztor. – A régi parókiánkat 1993-ban visszakaptuk és felújítottuk, ám a viszonylag szerény méretű épületben a lelkészlakás mellett csak egy kicsiny gyülekezeti termet tudtunk kialakítani, ezért 2006-ban építettünk egy tágas gyülekezeti házat, melyben megfelelőbb körülmények között bonyolíthatjuk le a rendezvényeinket. A két hitoktatónk az elmúlt tanévben 136 iskolással foglalkozott, nyaranta gyermekhetet tartunk, de táncházakat is szervezünk, alkalmanként pedig elgondolkodtató, értékeket közvetítő filmeket mutatunk be, elsősorban a fiatalok számára, ám kisebb számban idősebb egyháztagok is eljönnek a vetítésekre.

Külföldi és belföldi egyházi szervezetek révén kerekes székekkel, járókeretekkel támogatjuk a mozgáskorlátozottakat, egyéb gyógyászati segédeszközökkel igyekszünk segíteni a fekvőbetegeken. A Kárpátaljai Református Egyházkerület diakóniai osztálya révén korábban ruhaneműt is osztottunk a rászorulóknak, karácsony előtt pedig élelmiszercsomagokat ajándékozunk a szegény sorsú családoknak. Évente kétszer líceumaink megsegítésére helyezzük ki a perselyeket, a gyülekezetünkhöz tartozó gazdák pedig zöldségfélékkel támogatják a Tiszapéterfalvai Református Líceumot.

Jövőre lesz száz éve annak, hogy neogótikus stílusban átépítették középkori eredetű szentegyházunkat, így a jubileumi templomszentelésre készülve, most önerőből felújítjuk az épület külsejét, hogy méltóképpen fogadhassuk az ünnepi istentiszteletre érkező híveket.

– A faluban élő görög katolikusok korábban a fertősalmási kápolnában vagy a tiszabökényi templomban vettek részt a szent liturgián, ám nyolc éve megalapítottuk a saját egyházközségünket, s előbb Bakancsos Sándor forgolányi, jelenleg pedig Gajdos Attila tiszaújlaki parochus tartotta, illetve tartja meg – hetente kétszer – a szent liturgiát a Nagypaládi Cholnoky Imre Művészeti Iskola egyik termében. Természetesen templomot is tervezünk építeni, melynek alapkövét tavaly helyeztük el, az idén pedig szeretnénk lerakni a fundamentumot – magyarázza Kricsfalusi Miklós gondnok. – 102 hívünk van, tavaly egyetlen temetésre sem került sor, miközben négy újszülött fejét hajtottuk keresztvíz alá, s két pár fogadott egymásnak örök hűséget. Évi egy-két alkalommal élelmiszerszállítmányt juttatunk el a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumba, ritkábban pénzadománnyal támogatjuk a kárpátaljai árvaházak valamelyikét (minden évben más-más intézményt), többnyire pedig kisebb ajándékcsomagokkal szerzünk örömöt az ott nevelkedő gyermekeknek.

"Falunkban mindig is nagy hagyományai voltak a malacnevelésnek"

– A lakosok többségének a föld ad munkát – ismerteti Illés Katalin a megélhetési helyzetet. – Korábban sokan termesztettek dohányt, s a Beregszászi Dohányfermentáló Üzemnek adták le a kiszárított leveleket, de később egyre gyengébben fizették meg a munkájukat, így egy-két kivételtől eltérően, a gazdák már nem foglalkoznak ezzel az ipari növénnyel.

– A kolhoz felbomlásakor 1,25 hektáros parcellákat mértek ki a gazdaság volt tagjainak, de a közalkalmazottak is kaptak 50 ár földet – veszi át a szót Sőtér Géza. – A szomszédos Fertősalmáshoz hasonlóan, falunkban mindig is nagy hagyományai voltak a nagybani malacnevelésnek, s bár az utóbbi években, valamint az idei tavasz és a nyár folyamán alacsony volt a jószág ára, újabban ismét nagyobb összegeket kezdenek fizetni értük. A gazdák többsége a hegyvidékről érkező viszonteladóknak, valamint egy helybeli felvásárlónak adja el az állatait, kevesen fuvarozzák el a malacokat a nagyszőlősi piacra, mert messze is esünk a járási központtól, s bizonytalanabb is a jószág ottani értékesítése. A 90-es évek közepe óta 500-ról 200-ra csökkent a szarvasmarha-állomány, 3-4 éve a tejfelvásárló központ is bezárta kapuit, így a tehéntartók vagy a malacaikat táplálják a tejfeleslegükkel, vagy helyben értékesítik azt. Fóliaházi zöldségtermesztéssel pedig még csak néhány család foglalkozik, s a primőrként árusított retek, illetve paszuly eladásából folyik be a legtöbb jövedelmük.

A magánkézbe került egykori kolhozi téglagyár márciustól decemberig üzemel, s 35 munkásnak biztosít megélhetést. A mintegy tíz éve megalapított, nagyméretű műanyag zsákokat előállító Kárpát-Pack magyar – ukrán vegyes vállalat 74 dolgozónak ad munkát, félszáz helybeli lakos pedig a Tiszapéterfalvai Vimark Cipőipari Kft.-ben, a Tiszaújlaki Cipőgyárban, valamint a nagyszőlősi üzemekben helyezkedett el.

A községről írva, szót kell ejtenünk a szép faragványokkal díszített, hagyományos nagypaládi kerítésekről, melyek kiskapuját tető fedi be. Régen szinte minden porta utcai frontját ezek ékesítették, ám a 2001-es árvíz többségüket elmosta, így ma már csak mutatóban akad egy-két darab a népi építészet ezen értékes emlékeiből.


Vissza a hírekhez