Kövér László: 2010 a változás éve lesz

A Kárpátaljai Nyári Szabadegyetemen tartott előadásában Kövér László, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség választmányi elnöke úgy vélte, a változás éve az elkövetkező, 2010-es esztendő lesz, amikor parlamenti választásokat tartanak Magyarországon, s előreláthatóan pártja alakíthat majd kormányt. A kérdés az, miként tud élni a lehetőségekkel a nemzet, képes lesz-e új kormánya révén újjászervezni magát, véli a prominens politikus, akit az alábbiakban elképzeléseiről faggatunk.


- A célok nem változtak 1990-hez, a rendszerváltozás kezdetéhez képest, legfeljebb akkoriban nem tudtuk annyira pontosan megfogalmazni, hogy mi végre is van az a történelmi kísérlet, amit rendszerváltozásnak hívunk, mi az értelme. Ma már nagyobb biztonsággal fogalmazhatjuk meg, hogy a cél egy olyan társadalom kialakítása, amelynek törzsét, többségét a magukról gondoskodni képes, önálló egzisztenciára támaszkodó, felelősséggel gondolkodó és cselekvő emberek alkotják, akiknek erejéből és adójából az azokról való gondoskodásra is futja, akik önhibájukon kívül erre nem képesek. Az elmúlt hét esztendő szocialista kormányzása e tekintetben kifejezetten rossz irányt jelentett, pontosabban azokat az eredményeket is tönkretette vagy veszélybe sodorta, amelyeket az előző 12 esztendőben a magyar társadalom kiküzdött.

- Véleménye szerint melyek lennének a minimális feltételei ennek a változásnak?

- Természetesen a kormányváltás az első és a legfontosabb feltétel, hiszen enélkül remény sincs a változásra. A neheze azonban csak azután következik, hiszen kormányozni kell, méghozzá demokratikus körülmények között, s legalább olyan sikerrel, hogy a többség bizalmát meg tudjuk őrizni a négy esztendő letelte után is, azaz egy újabb kormányzási ciklusra. Abban az értelemben is nehéz feladat elé nézünk, hogy nemcsak az emberek szemében sikeresnek tűnő módon kell kormányozni nagyon nehéz körülmények közepette, hanem olyan politikát kell folytatni, ami beindít bizonyos társadalmi folyamatokat, amelyeknek a hozadéka majd csak 15-20 év múlva lesz érzékelhető, illetve olyan társadalmi folyamatokat lassít le vagy állít meg adott esetben, amelyek pedig kifejezetten aggasztóak és ma már-már a magyar társadalom létét fenyegetik.

- Az olvasókat minden bizonnyal érdekelné, milyennek látja az európai parlamenti választásokon váratlanul jól szereplő Jobbik esetleges szerepét mindebben?

- Azok közé tartozom, akik a Magyar Gárdával együtt való megjelenésük pillanatától elutasítóan viszonyulnak a Jobbikhoz. Legjobb esetben is csupán - József Attilával szólva - meg nem gondolt gondolatnak tekintem azt, amit képviselnek, rossz esetben pedig önös érdekek, más politikai erők manipulatív szándékai megnyilvánulásának. Ennek ellenére úgy vélem, nem érdemes túl sokat foglalkozni velük. Demokrácia van, az emberek azt választanak, akit akarnak. Véleményem szerint a Jobbik a láz a beteg testben. Jelzi, hogy a politikai élet eddigi szereplői sok tekintetben nem voltak képesek a társadalom problémáit megoldani vagy legalábbis azokról normálisan beszélni. Tehát ha a Jobbik fellépése, hasonlóan más nyugat-európai országok radikálisainak fellépéséhez, legalább azt elérné, hogy a valóságos problémákról őszintén, mindenféle manipuláció, "politikai korrektség" nélkül beszéljünk, akkor a történelmi küldetésüket már beteljesítették. Egyszóval, nem számítok részükről cselekvő segítségre mindazon problémák megoldásában, ami ránk vár.

- Említette, hogy máris volnának konkrét elképzelései a változások tartalmát illetően, többek között a határon túli magyarsággal kapcsolatban is. Vázolná ez utóbbiakat?

- Az anyaország válsága olyan nemzetközi tekintélyvesztést is eredményezett, amely érzékelhető a szocialista utódállamok politikai elitjének viselkedésében. Azt gondolom, hogy ugyanazon Slota, Fico vagy Meciar urak nem merték volna megengedni maguknak ugyanazokat a lépéseket a felvidéki magyarokkal szemben, ha az Orbán-kormány 2002 óta folytathatta volna politikáját. Nyilván az ukrán politika rossz irányú változásai mögött is föllelhető a belpolitika fejleményei mellett, hogy Magyarország ma kiszolgáltatott, hitelét vesztett, megalázott helyzetben van. Ahhoz, hogy a következő kormány újra fel tudja venni a cselekvés fonalát a határok feletti nemzetegyesítés területén, először is az anyaországot kell újra olyan állapotba hozni, hogy újra megbecsült, egyenrangú és hiteles tagja legyen a nemzetközi közösségnek. Le kell vonni az elmúlt húsz év nemzetpolitikáinak tanulságait a mi oldalunkon is. Nyilvánvaló, hogy még a viszonylag sikeres négyesztendei kormányzásunk idején sem csináltunk mindent tökéletesen. Például azt gondolom, hogy sokkal nagyobb figyelmet és energiát kell szentelni a jövőbeni úgynevezett támogatáspolitikában egy adott nemzetközösség polgári társadalmának. Tehát nem feltétlenül a politikai intézményeket, politikai elitcsoportokat kell a figyelem középpontjába helyezni, s rájuk bízni, hogy intézzék azokat az ügyeket is, amelyeket egyébként a magyar állam vállal magára - legalábbis a forrásoldalról. Ehelyett közelebb kell kerülnie a határon túli magyar emberekhez és különböző közösségeikhez a magyar államnak, az anyaországnak is, tehát sokkal közvetlenebb kapcsolatot kell majd kialakítani velük, ennek minden lehetséges konzekvenciájával együtt. De hogy a gyakorlatban mindez hogyan valósulhat meg, azt ma még korai volna taglalni.


Vissza a hírekhez