Az UMDSZ és az ukrán pártok is hallgatnak

Egyik olvasónk hívta fel a figyelmünket arra, hogy a magyar állampolgárság felvételével gyanúsítottak titkosszolgálati vegzálása kapcsán eleddig elmaradt a szokásos kárpátaljai magyar-magyar csetepaté, még az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) lapja, a Kárpáti Igaz Szó is objektíven tájékoztat a fejleményekről, meg sem próbálva felelőssé tenni a történtekért a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget (KMKSZ) vagy a polgári magyar kormányt, mint máskor. Ezúttal persze a helyzet egyértelmű, azaz nem is igen lehet csűrni-csavarni a tényeket: mint a KMKSZ-nél jelezték, minden korábbinál durvább támadás érte a kárpátaljai magyarságot, amire csak egyfajta reakció, válasz képzelhető el: a határozott tiltakozás, a szolidaritás, az összefogás. Azonban ha szemügyre vesszük az elmúlt napok történéseit, beláthatjuk, hogy helyénvalóbb összefogás helyett az UMDSZ, illetve a magyar szavazatokat begyűjtő ukrán pártok részéről általános lapításról vagy kivárásról beszélni.

Talán az olvasóknak is feltűnt, hogy a KMKSZ-en kívül egyetlen ukrajnai vagy kárpátaljai, ukrán vagy magyar (nem anyaországi), politikai vagy civil szervezet sem emelte fel szavát az SZBU eljárásával szemben, a kárpátaljai magyarság védelmében. Még mielőtt bárki a szemünkre vetné, hogy ízléstelen dolog megpróbálni politikai hasznot húzni mások bajából, szeretnénk emlékeztetni, hogy a legutóbbi elnökválasztás alkalmával, majd áttételesen az önkormányzati választásokkor is mennyire "felkapott" téma volt a nemzetiségi kérdés, s konkrétan a kettős állampolgárság ügye is. Márpedig ha akkor ildomos volt a magyar üggyel kampányolni, helyénvalónak kell lennie a mérlegvonásnak is, hiszen most mutatkozik meg, milyen eredménnyel járt azok politikája, akik ukrán pártokkal kötöttek választási szövetséget vagy az érdekükben kampányoltak, a kárpátaljai magyarság jogainak és lehetőségeinek kibontakoztatását ígérve.

Ami az ígéreteket illeti: a pártok a kampányidőszakban szokásukhoz híven fűt-fát ígértek választóiknak, Gajdos István, az UMDSZ elnöke 2009 novemberében, az elnökválasztás előtt még választási megállapodást is kötött Viktor Janukoviccsal, a későbbi győztessel. Ebben a korabeli tudósítások alapján Viktor Janukovics vállalta többek között, hogy a szerződést aláíró nemzetiségi szervezetek támogatásáért cserébe megválasztása esetén elősegíti az ukrajnai nemzetiségi és nyelvi kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelmét anyanyelvük, vallásuk, kultúrájuk megőrzése és fejlesztése révén, biztosítja az ukrajnai kisebbségek szabad nyelvhasználatát az oktatásban, az igazságszolgáltatásban, az államigazgatásban és a sajtóban.

Ami pedig a végrehajtást illeti, legyen elég talán annyi, hogy a kárpátaljai magyar diákok máig nem érettségizhetnek magyar nyelvből, míg az oroszok már igen, az SZBU viszont magyar nemzetiségű ukrán állampolgárokat hallgat ki. A kárpátaljai magyarságot támadás érte, jelezte mindjárt a KMKSZ, de lapzártánkig sem Gajdos István, sem az UMDSZ, sem ukrán szövetségesük, a Régiók Pártja nem hallatta a hangját. És csak hogy teljes legyen a lista: hallgat a Kárpátalján ugyancsak sok magyar szavazatot szerzett Viktor Baloga nevével fémjelzett Jedinij Centr párt is. Még annyit sem ígértek, hogy kivizsgálják az esetet, ha netalántán kétségeik lennének a történtek megítélését illetően.

Hogy miért hallgatnak, az olvasók fantáziájára bízzuk, de a választók akár számon is kérhetik választottjaikat. Annyi bizonyos, hogy a KMKSZ ezúttal is megtette a kötelességét, teljesítette, amit a szavazóinak ígért: kiállt a magyarság érdekeinek védelmében. Újra nyilvánvalóvá tette a Szövetség, hogy a helyi magyarságnak csupán egyetlen valódi, elkötelezett érdekvédelmi szervezete van.

Ismerjük el, az országban uralkodó állapotokon kívül a magyarság politikai súlyát is jelzi, ha eddig válaszra sem méltatták közösségünket. Ez a súly pedig nem csak azért akkora, amekkora, mert alig 150 ezren vagyunk magyarok egy 46 milliós országban, hanem azért is, mert a magyar szavazatoknak egy tekintélyes részét most már évek óta ukrán pártok szerzik meg, továbbá helyhatósági szinten olyan magyar szervezetek és személyek, amelyek és akik azt hirdetik, hogy az aktuális ukrán hatalompárt oldalán hatékonyabban szolgálhatják a magyar érdekeket. Hogy milyen eredménnyel, azt immár bárki felmérheti.

Minap valaki úgy fogalmazott a titkosszolgálati akciók kapcsán, hogy aki ukrán pártra adta a szavazatát a választásokon, az a voksával együtt a nyugalmát és a békéjét is eladta 150 hrivnyáért. Most mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy jó üzletet csinált-e vagy sem. A lényeg, hogy amikor legközelebb az urnákhoz szólítanak bennünket, emlékezzünk arra, ami most történik, és azokra szavazzunk, akik kiállnak a magyar ügy mellett.


Vissza a hírekhez