Két falu, melyből egy lett

Tizenöt kilométerre Ungvártól, a szürtei vasútállomás közelében bekötőút kapcsolódik a Csap–Ungvár főútvonalhoz, melyen egy 1300 polgárnak, köztük mintegy 800 magyar nemzetiségű lakosnak otthont adó községbe, Rátra érkezünk. A falut napi nyolc autóbuszjárat köti össze a megyeközponttal, s emellett az ittlakók a közeli szürtei vasútállomáson megálló helyiérdekű vonatokra szállva is felkereshetik a megyeszékhelyet, így a község tömegközlekedési helyzete igen jónak mondható. Különös viszont, hogy a ráti falunévtáblát elhagyva, részben még mindig szürtei területen haladhatunk, a főút jobb oldalán húzódó házsor első húsz lakása ugyanis a Szürtei Községi Tanácshoz tartozik.

Az első nyolcszáz év

Hajdan két különálló település, Nagyrát és Kisrát élte itt a maga életét, melyek csak a XX. században épültek össze. A krónikák először 1284-ben tesznek említést Nagyrátról, amikor is a helység királyi adományként a Baksa-nemzetség birtokába került, majd más nemesi famíliákra, köztük a Szürtheyekre szállt át a falu tulajdonjoga, a XVI. században azonban előbb császári zsoldosok rabolták ki a községet, majd 1567-ben óriási pusztítást vitt véghez itt a környéken tomboló pestisjárvány. A XVII. század elején az első Habsburg-ellenes magyar szabadságharc vezetője, Bocskai István volt a település földesura, a század végére azonban lakatlanná vált a helység, mely csupán 1725-ben népesült be újra csak magyar jobbágyokkal. Az egykor különálló Nagyrát leggyakoribb családnevei ma a Juhász, a Kótyuk, a Kiss, a Kocsis, a Bakos, valamint a Szuperák.

Kisrát plébániáját már az 1332. évi pápai tizedjegyzék is megemlíti, ősi birtokosa pedig a Ráthy család volt, mely több tekintélyes állású személyt adott Ung vármegyének. Később a Mokcsay família uralta a községet, a közülük kikerülő, 12 Ung-vidéki települést uraló Mokcsay Balázs pedig Szerednye várának a kapitányaként szolgálta a hazáját. A legrégibb idők óta szereplő s ma is itt élő családok a következők: Szopó, Szabó, Palotai, Illár, Kovács, Dancs, Demes, Kiss.

A két falut a csehszlovák korszakban vonták össze egy községgé, a II. világháborút követően pedig a szovjetrendszer áldozata lett a Gulag kényszermunkatáboraiban elpusztult tíz helybeli magyar férfi, valamint Haklik Sándor ráti esperes, a Kárpátaljai Római Katolikus Egyház vikáriusa, akit 1947-ben, betegen, félig bénán tartóztattak le, s a börtönbe szállítás közben halt meg. A helybeli római katolikus templomban a rendszerváltást követően emléktáblát avattak a tiszteletére.

Iskolatámogatás, gazdaképzés, az Év Embere-díj

– Alapszervezetünk 1989. május 14-én alakult meg, s ma 275 tagot számlál – tájékoztat Illár Lénárd, a Ráti KMKSZ-alapszervezet elnöke. – Még születésünk esztendejében, a római katolikus templom kertjében felavattuk a kommunista önkény áldozatainak ideiglenes alapra helyezett emléktábláját, majd 1995-ben, közadakozásból, felállítottuk a mártírok végleges emlékművét. A kezdetektől nagy súlyt fektetünk a helybeli magyar tannyelvű általános iskola támogatására. Hutterer Éva volt alapszervezeti elnök (jelenleg a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára) 2000-ben pályázatot nyújtott be a Magyarok Világszövetségéhez, melyet megnyerve felújítottuk a korábban balesetveszélyes állapotba került, az alsó osztályoknak otthont adó kisebbik iskolaépületet, s emellett tévékészüléket, videomagnót és kivetítőt is vásároltunk a pályázati pénzből a tanintézet számára. Amikor pedig három évvel ezelőtt, a 2008-as augusztusi vihar tönkretette a nagyobbik iskolaépület elavult tetőzetét, az oktatási intézménnyel jó kapcsolatokat kiépítő balatonfüredi Kárpátalja Barátai Közhasznú Egyesület és dr. Szabados Péter ausztriai magyar vállalkozó által az iskolának adományozott összeg felhasználásával, alapszervezeti elnökként, a KMPSZ és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat beregszászi kirendeltségének a támogatásával én szerveztem meg az alapanyagok beszerzését az új tető megépítéséhez. A tanintézettel közösen szervezzük meg a március 15-i és az október 6-i ünnepségünket, illetve a sztálinizmus áldozatairól való megemlékezésünket (az utóbbi rendezvény lebonyolításában részt vesz még a helybeli református, a római, illetve a görög katolikus egyházközség), s a taggyűléseket is az iskolában vezetjük le.

Emellett 1992 és 1993 folyamán a KMKSZ-alapszervezet és a Ráti Gazdaszövetség kezdeményezésére bonyolították le községünkben a Nagyváthy János Gazdaképző Egyesület ezüstkalászos gazdatanfolyamát. 2000-ben, az államalapítás ezredik és a kereszténység megszületésének kétezredik évfordulója alkalmából pedig megalapítottuk az Év Embere-díjat, melyet olyan személyeknek ítélünk oda, akik a KMKSZ meghirdetett programjával megegyező tevékenységet folytatnak, s az adott esztendőben kimagasló teljesítményt nyújtanak a ráti magyar közösség megmaradása, önszerveződése, kulturális, szociális vagy gazdasági felemelkedése érdekében. Eddig hét alkalommal ítéltük oda, s a díjazott személyek Hidi Endre kerámiaművésznek, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága tagjának az alkotásait vehetik át. Ezenkívül megnyitottuk a teleházat, mely az iskolában kapott helyet, s egyúttal a tanintézet informatikai szaktantermeként is működik, 11 komputerét pedig – pályázatok útján – az alapszervezet s

zerezte be.

Általános iskola – két régi épületben

– Az alsó osztályok otthonát még a csehszlovák érában, az 1920-as években kezdték építeni, a munkálatok az 1938-ban visszatért magyar világban is folytatódtak, s csak az 50-es években fejeződtek be, míg a felső osztályoknak otthont adó épületünket 1963-ban nyitottuk meg – mutatja be a Ráti Általános Iskolát Juhász Erika igazgató. – Jelenleg 135 tanulót oktat itt a tanintézet 21 pedagógusa, a felsőoktatási intézményekben továbbtanulni szándékozó diákjaink az Ungvári Drugeth Gimnáziumot, a Munkácsi Szent István Líceumot, illetve a Nagydobronyi Református Líceumot választják, a 9. osztályt befejező tanulóink többsége pedig a megyeközpont szakközépiskoláiban folytatja tanulmányait. Iskolánk híres végzősei közt tartjuk számon Kótyuk Istvánt, az Ungvári Nemzeti Egyetem nyugalmazott docensét, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanárát, valamint dr. Nagy Béla docenst és Hutterer Évát, a nevezett főiskola előadóját.

Magyar történelem, számítástechnika, illetve művészeti szakkört működtetünk, mely utóbbinak a tagjai magyar népdalokat és néptáncokat sajátítanak el, a Kárpátalja Barátai Közhasznú Egyesület szervezésében már többször is felléptek a balatonfüredi augusztus 20-i ünnepségen, 2010 novemberében pedig bemutatkoztak a Budapesten megrendezett Klébelsberg Kúnó Emléknapokon. Emellett tanulóink jó eredményekkel térnek haza a különböző tantárgyi vetélkedőkről, többször dobogós helyezést értek el a KMPSZ biológiavetélkedőin, a Simonyi Zsigmond helyesírási versenyen, míg egy diákunk megnyerte a járási ukrán nyelv vetélkedőt. Iskolánk életét pedig – a KMKSZ-alapszervezettel közösen lebonyolított rendezvények mellett – Mikulás-napi, karácsonyi, anyák napi ünnepséggel, valamint farsangi bállal színesítjük.

Missziós központ, családsegélyezés, műtéti támogatás

– A lakosság mintegy 40 százaléka (289 tag) a gyülekezetünkhöz tartozik, ám az utóbbi időkben nagyon sok temetésre kerül sor, évente átlag 2-4 gyermeket keresztelünk, mindössze egy-két esküvőt tartunk, s általában tíz hittestvérünket kísérjük ki a temetőbe. A hittanórákat pedig jelenleg 26 gyermek látogatja – mutatja be a református egyházközséget Szimkovics Tibor lelkipásztor. – A Dorcas Alapítvány, valamint a Kárpátaljai Református Egyházkerület diakóniai osztályának a támogatásával negyedévenként élelmiszercsomagokat osztunk szét azon családok között, ahol özvegy vagy súlyosan beteg hozzátartozó él, alkalmilag pedig gyűjtéseket szervezünk egy-egy operáció előtt álló hittestvérünk műtétjének a támogatására.

Az Ungi Református Egyházmegye – 2008-ban – községünkben hozta létre a Sion Missziós Központot, ahol júniustól augusztus végéig, egyhetes turnusokban, gyermekeket táboroztatunk, évente hatvanat–hetvenet. Emellett pedig egyházmegyei közgyűléseket, presbiteri konferenciákat, konfirmandus-találkozókat is szervezünk itt, sőt még istentiszteletet is tartottunk az épületben, amikor templomunkat a belső felújítása miatt átmenetileg nem használhattuk. A missziós központnak otthont adó épület egyébként még az 1970-es években került tető alá, s községi fürdőt akartak kialakítani benne, majd a rendszerváltást követően egy helybeli vállalkozó privatizálta az építményt, és sörgyárat hozott létre benne. Tőle vásárolta meg azután az egyházmegye az épületet, melyet holland segítséggel újítottunk fel.

Egyházközség – családi típusú gyermekotthonnal

– A római katolikus egyházközség jelenleg 307 tagból áll, évente átlag két-három keresztelőre, s ugyanennyi temetésre, illetve esküvőre kerül sor – tájékoztat Snep Román atya. – Az egyházmegyei karitász segítségével, esztendőnként két-három alkalommal ruhaneműt osztunk szét a rászorulók között, s emellett időnként katasztrófasújtotta családok megsegítésére helyezzük ki a perselyeket, így gyűjtöttünk már pénzt egy tűzkárt szenvedett család, továbbá a tavalyi magyarországi árvíz, valamint a vörösiszap-katasztrófa áldozatainak a megsegítésére. A 2000-es évek elején pedig megalapítottuk a Szent Mihály Gyermekotthont.

– A családi típusú gyermekotthon létrehozását Majnek Antal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye megyéspüspöke kezdeményezte – veszik át a szót Bíró Árpád és felesége, Mária, az intézmény vezetői. – 2004 őszén fel is építettük az első lakóépületet, majd a következő évek folyamán még kettőt, melyekben három helybeli római katolikus család neveli – keresztény szellemben, a sajátjai mellett – azokat a gyermekeket, akik részben az állami árvaházaktól, részben olyan szülőktől kerültek hozzájuk, akiket a hatóságok megfosztottak gyermeknevelési joguktól. Jelenleg 29 gyermek nevelkedik a központban, akik közül 24-en árvák, Kárpátalja különböző részeiről származnak, s legtöbbjük ukrán, itt tanulják meg a nyelvünket. Érdekességként jegyeznénk meg, hogy él itt egy beregszászi magyar testvérpár, akik pár éves korukban a Beregszentmiklósi Állami Árvaházba kerültek, ahol elfelejtettek magyarul, s nálunk sajátították el újra az anyanyelvüket. A gyermekotthon mellett tető alá hoztunk egy közösségi házat is a különböző ünnepségek lebonyolítására, most pedig egy rehabilitációs központot építünk a helyi és környékbeli beteg gyermekek számára.

Az építkezéseket nagyrészt a holland World Servants Alapítvány finanszírozta, de a világ minden tájáról kaptunk támogatásokat a munkálatok elvégzéséhez, a Magyarországi Római Katolikus Püspöki Kartól – a Bécsi Ferences Rendházon át – az olaszországi, Bresciai Caritasig. A központ egyházi tulajdonban van, a fenntartási költségeket, a gyermekek felneveléséhez szükséges összegeket viszont az állam biztosítja a számunkra.

Szent liturgia két nyelven

– A korábban színmagyar Rátra az 1950-es-1960-as évek fordulóján, az addig itt működő kolhoz megszüntetését és a Harcos Szovhoz létrehozását követően telepítették be – az állami gazdaság alkalmazottaiként – az első szláv etnikumú lakosokat, akik megyénk hegyvidéki részéről származtak, s az 1949-ben görög katolikusból pravoszlávvá tett egyházközséget gyarapították, de ők kevesen voltak, s lassan elmagyarosodtak. Nem úgy, mint azok az ugyancsak kárpátaljai születésű ukránok, akik azt követően költöztek be, több hullámban, a településre, miután az 1970-es években a szovhozt – vetőmagtermesztésre szakosított gazdaságként – a nagybaktai székhelyű Kárpátaljai Állami Mezőgazdasági Kísérleti Állomáshoz csatolták – magyarázza Illár Lénárd.

– Az 1970-es-1980-as években betelepült szlávok nemzeti identitásukat megtartva csatlakoztak az 1990-ben a mi településünkön is újjáalakuló görög katolikus egyházközséghez, ám jó ideig csak karácsonykor, újévkor és húsvétkor tartottak – a magyar mellett – ukrán nyelvű szent liturgiát. Tíz éve viszont már minden vasárnap előbb ukránul, majd magyarul vezetik a szertartást, a hétközi szent liturgiát pedig két nyelven tartjuk meg – magyarázza Szólánszky Ágoston görög katolikus parochus. – Egyházközségünk 200 tagot számlál, akik 60 százaléka ukrán, 40 százaléka pedig magyar nemzetiségű. Évente átlag tíz temetésre, 1-2 esküvőre és 3-4 keresztelőre kerül sor, míg a hittanfoglalkozásokat jelenleg 17 gyermek látogatja, akik közül kilencen magyarok, nyolcan pedig ukránok.

Miből élnek Ráton?

– Mivel a falu határában elterülő földeket a Harcos Szovhozból Elit agrárcéggé átnevezett állami gazdaság birtokolja, az állami gazdaságokat pedig – a kolhozokkal ellentétben – nem osztották fel, így Ráton sem került sor földosztásra. Csak hatvan árig bővítették a háztáji gazdaságokat, s a lakosság kisebbik része az itt megtermelt zöldségeket (sárgarépát, káposztát, uborkát, petrezselymet) értékesíti az ungvári piacokon, négy-öt család pedig fóliaházat épített, s primőrök, főleg paradicsom termesztésére rendezkedett be – magyarázza Illár Lénárd. – Az Elit agrárcég 20-30 munkást alkalmaz, a munkaképes lakosság 50-60 százaléka pedig Ungváron keresi meg a kenyerét, döntő többségük a Jabil elektronikai cégnél, illetve a gépkocsiipari termékeket előállító Yadzaki vállalatnál helyezkedett el.


Vissza a hírekhez