Beregsom – az egykori Lónyai-birtok

Beregszásztól 18 kilométerrel északnyugatra, a végtelen rónaságból kiemelkedő Kaszonyi-hegyek lábainál egy 1135 lelket számláló, 95 százalékban magyarlakta község, Beregsom házait és középületeit öleli körül a falura telepedett téli csend. A Beregszász–Csap közút mentén fekvő település nevének utótagja a som növénynévből ered, ami azt jelzi, hogy egykor sok somot termeszthettek a helységben, míg a név előtagja Bereg vármegye nevéből származik.

Amiről a múlt mesél

A község nevével elsőként egy 1270-ből származó, a Lónyai-uradalom határjárásáról szóló okiratban találkozunk, mely királyi birtokként tünteti fel a települést. A XIV. században a falut a munkácsi várispánság alá rendelték, így e helység jobbágyainak is ki kellett venniük a részüket a Vereckei-hágóról levezető utat ellenőrző fontos erősség fenntartásából, később pedig részbirtokokat kapott itt a Lónyai, a Bégányi, valamint a Gálszécsi família. A Lónyaiak kastélyt is emeltek a településen, mely a család nyári rezidenciája lett, jelenleg pedig polgármesteri hivatal, óvoda, posta és felcserközpont működik az ősi falak között. 1566-ban a Tokaj alól visszavonuló krími tatárok Beregsomot is "meglátogatták", megsarcolva a falut, s rabláncra fűzve lakosai egy részét, tőlük szokatlan módon viszont nem gyújtották fel a település házait. A helység határában található Harka-dombhoz fűződő rege is a török világból származik, a monda szerint a helybeliek itt vívtak véres, ám győztes csatát egy, a faluba betörni akaró tatár martalóccsapattal, az elesett hősök sírhelye fölé pedig földhalmot emeltek az ütközetet túlélő lakosok.

A XVII. században megyegyűléseket is tartottak a községben, s ugyanezen évszázad elején, 1605-ben vált anyaegyházzá a reformáció idején megszületett helybeli református egyházközség, melynek temploma viszont még korábbról származik, a XV. században épült, gótikus stílusban, amire viszont már csak a harangtorony támpillérei és csúcsíves ablakai utalnak, lévén, hogy az 1800-as évek első felében klasszicista stílusban átépítették a szentegyházat.

Beregsom a trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Mezőkaszonyi járásához tartozott, az 1938-ban visszatért magyar világnak pedig 1944 őszén vetett véget az itt is berendezkedő szovjethatalom, mely a Gulagra hurcoltatta a település 81 férfilakosát, akik közül 24-en odavesztek.

A falu nevezetes szülöttjeiről szólva pedig megemlíthetjük, hogy itt látta meg a napvilágot Sütő Kálmán és Kecskés Béla költő.

Ködöböczök, Baksák, Barták, Nagyok, Simonok

– A faluban elterjedt a Ködöböcz, a Barta, a Baksa, a Nagy, valamint a Simon vezetéknév – magyarázza Ködöböcz Gyula volt községi jegyző. – Négy évtizeddel ezelőtt még 38-40 Ködöböcz család élt a településen, melyek tagjait ragadványnevekkel különböztették meg egymástól, volt például Miklós Ködöböcz, mert az illető valamelyik felmenőjét Miklósnak hívták, volt, akit Fillérnek neveztek, egy másikat Előmunkásnak, mert a nagyapja előmunkásként dolgozott a vasútnál, de Hentes is akadt, akit azért kapta ezt a nevet, mert boncmesterként kereste meg a kenyérnekvalót. Mára kissé megcsappant a Ködöböczök száma, de még mindig 28 család viseli ezt a vezetéknevet.

– A jellegzetes nevek mellett milyen jellegzetes ételek ismeretesek a faluban?

– Mondjuk a káposztás poc, ami úgy készül, hogy lereszelt főtt krumpliból és más hozzávalókból tésztát gyúrnak, a masszát kinyújtják, azután ujjnyi széles és ugyanilyen vastag csíkokat vágnak belőle, majd a csíkokat összesodorják, és rövid darabokra vágják, ezeket azután megfőzik, és savanyú káposztával fogyasztják el. Nagyon jó ízt ad az ételnek, ha sült szalonna zsírjával összekeverik a masszát, és sültszalonna-darabokat szórnak rá. Van azután a nyögő, amit ma már szinte nem ismernek a fiatalok. Ehhez először is lereszelik, majd liszttel összegyúrják a nyers krumplit, azután apró darabokat szaggatnak ki a tésztából, majd megfőzik azokat, és savanyú káposztát vagy túrót, valamint sültszalonna-darabokat tesznek rájuk.

Egy alapszervezet élete

– 1989-ben, a KMKSZ alapításakor nálunk is nagyon lelkesek voltak az emberek, még abban az évben megalakult a helyi alapszervezet, Ködöböcz Lilla lett az első elnökünk, ma pedig 243 főt tesz ki a tagság száma – tájékoztat Barta Ferenc, az alapszervezet jelenlegi elnöke. – 1991-ben, a református gyülekezettel és a községi tanáccsal együtt, a református templom kertjében, az I. világháború hősi halottai tiszteletére emelt emlékmű mellett, márványtáblákkal ékesített obeliszket emeltünk a II. világháború és a sztálinizmus helybeli áldozatai emlékére. 2002 óta minden évben, karácsonykor, tartós élelmiszerekből összeállított szeretetcsomagokat ajándékoztunk a 80. életévüket betöltött falubelijeinknek, valamint a helybeli egyedülálló idős embereknek, mintegy 45-50 személynek. 2006-ig a település élén Palinszky István polgármester állt, majd őt Ködöböcz Levente váltotta, ez idő alatt a községi tanáccsal együtt többször is részt vettünk a falunapok lebonyolításában. Az október végén lezajlott helyhatósági választások eredményeként új polgármestert választott a falu lakossága, hogy milyen lesz az együttműködésünk az új tanáccsal, azt majd az idő megmutatja. Ugyancsak négy évvel ezelőttig, a helybeli óvodával és az általános iskolával közösen, anyák napi ünnepségeket szerveztünk a művelődési házban, s ugyanott rendeztük meg a március 15-i megemlékezéseinket is, ám 2006 őszén leégett a kultúrház, s azóta az említett rendezvények sem kerülnek lebonyolításra. Részt vettünk és veszünk viszont a KMKSZ programjaiban, 960 beregsomi lakos kapott magyarigazolványt a közreműködésünkkel, 2008 és 2009 folyamán 50-60, míg az idén, a jelen pillanatig, 70, a schengeni vízumhoz szükséges támogató nyilatkozat kiállításában vettünk részt. Terveink közt pedig szerepel a teleház megnyitása, csak sajnos, eddig még nem találtunk megfelelő helyiséget a létesítmény elhelyezésére.

Vasút, gyárak, föld

– A megélhetésről szólva, régebben a lakosság meghatározó része a bátyúi vasúti csomóponton kereste meg a kenyerét, ám a 90-es években sorra kerülő leépítések során a többségük elvesztette az állását, s ma már csak a helybeliek kisebb része dolgozik a bátyúi vasútállomáson – vált témát beszélgetőtársam. – A lakosság többsége az iparban vállal munkát, nem kevesen dolgoznak a különböző építkezéseken, ám míg korábban jórészt Magyarországon vállaltak munkát, addig ma már inkább a környékbeli, valamint az ungvári és munkácsi építkezéseken helyezkednek el, hasznosítva a külföldön megszerzett tapasztalatokat, mert nem akarnak hosszú időre messze kerülni a családjuktól. A határon túli munkavállalás ugyanis nem tesz jót a házastársi kapcsolatoknak. Az építkezések mellett pedig sokan dolgoznak a Beregszászi Rádiógyárban, a rádiógyár kábelkészítő részlegében, valamint a Bereg Kábel cégnél, mely üzemekbe munkásbuszok szállítják be a beregsomi illetőségű dolgozókat. Ezenkívül volt, aki a tiszasalamoni Euro Car gyárban helyezkedett el.

Mezőgazdasággal inkább csak a középkorosztály tagjai foglalkoznak. A kolhoz felosztásakor nem egészen kéthektáros parcellákat mértek ki a mezőgazdasági nagyüzem volt tagjainak, akik káposztát, krumplit és uborkát termesztenek eladásra. Az uborkát régebben a különböző konzervgyáraknak adták el, ám a feldolgozóüzemek az utóbbi időkben már nem fizettek időben a leadott termésért, így a krumplihoz és a káposztához hasonlóan, újabban már az uborkát is a munkácsi piacon értékesítik. A kistermelői gazdaságok mellett három farmergazdaság és két mezőgazdasági vállalat is található a faluban, tulajdonosaik elsősorban szemeseket termesztenek, a terményt pedig jobbára a hegyvidéki településeken értékesítik. A tehénállomány viszont évről évre csökken, bár egy tejfelvásárló központ is működik a településen.

A község intézményeinek nagyobbik része mostoha körülmények között dolgozik. Az általános iskola épülete jelenti a kivételt, mely a KMPSZ közreműködésével, s főként svájci szponzorunknak, Zabolai Csekme Évának köszönhetően épült fel. Reméljük, az új évben elkezdődik az új orvosi rendelő építkezése is, amit a járási tanács KMKSZ-frakciója is támogatásáról biztosított.

A tömegközlekedési lehetőségekről szólva elmondhatjuk, hogy a települést könnyen megközelíthetjük a Beregszászt Csappal, Nagybakossal, Mezőkaszonnyal, illetve Haranglábbal összekötő, Beregsomot minden második órában útba ejtő autóbuszjáratokkal.

Gazdálkodás öt hektáron, 23 éves gépekkel

– 1996-ban vágtam bele az önálló gazdálkodásba – tekint vissza a közelmúltba Deme András farmer. – Kaptam öt hektárt, és szemeseket kezdtem termeszteni a földeken. Az első időkben még szerződést lehetett kötni az állammal a termény felvásárlására, búzát adtam le a Zagotzerno cégnek, az állam pedig biztosította a vetőmagot, az üzemanyagot és a műtrágyát. Megjegyezném, akkoriban 1 kg búzáért kaptam 1 kg üzemanyagot, ma viszont 1 kg búza 2-2,50 hrivnyába, míg 1 kg üzemanyag lassan 7,30-7,50 hrivnyába kerül... Később átálltam a zöldségtermesztésre, szerződést kötöttem a Beregrákosi Konzervgyárral, és patisszont, uborkát, illetve konzervparadicsomot adtam el a feldolgozóüzemnek, majd más konzervgyárakkal is együttműködtem, s a cégek eleinte jól is fizettek a leadott zöldségfélékért, de azután akadozni kezdett a fizetés, mostanára pedig szinte mindegyik feldolgozóüzem leállt, s már két éve nem tudok szerződést kötni a zöldségeim leadására. Csak a munkácsi piacon tudok pénzzé tenni egy kevés paradicsomot, paprikát káposztát, illetve – jó években – szemeseket. Emellett jószágtartással is foglalkozom, de nagyobbrészt csak saját szükségletünkre, mivel a járásban nincsenek hivatalosan működő vágóhidak, így az eladáskor ki vagyunk szolgáltatva a maszek felvásárlóknak, akik az árak leszorításával használják ki a helyzetüket, s az alacsony felvásárlási árak mellett nem gazdaságos a jószágtartás.

Hogy megkönnyítsem a mezei munkát, befektettem: van egy 23 éves MTZ-80-as traktorom, a hozzá való felszerelésekkel (ekével, tárcsával, kultivátorral), valamint egy hasonló korú Nyiva kombájnom. Az alkatrészeket Beregszászban szerzem be egy raktáráruházban, s az eltelt 14 év alatt annyiszor raktam új alkatrészeket a kombájnomba, a traktoromba meg a kapcsolt felszerelésekbe, hogy már csaknem kicserélődtek a gépek. Amúgy az alkatrészek minősége különböző, van olyan csapágy, amelyik két hét alatt tönkremegy, de olyan szerkezet is akad, amelyik már három éve működik, – persze az utóbbiak vannak kevesebben, évről évre egyre silányabb az alkatrészek minősége. Új erőgépek beszerzésére pedig nem gondolhatok, egy új traktor például 130-150 ezer hrivnyába kerülne, ennyi pénzem pedig nincs. Vehetnék fel, persze, banki hitelt, de a kölcsönt teljesíthetetlen feltételek mellett adnák, jöhetne egy áradás vagy egy aszály, s már nem tudnám fizetni a kamatokat meg a törlesztőrészleteket. Száz szónak is egy a vége, nincsenek könnyű helyzetben a farmerek, s csak az segíthetne rajtunk, ha az állam újból biztosítaná a szemesek felvásárlását, a műtrágyát és az üzemanyagot, támogatná a mezőgazdaságot, illetve, ha ismét működni kezdenének a közelmúltban leállt konzervgyárak.


Vissza a hírekhez