Hogy összenőjön, ami összetartozik...

Amikor 1329-ben Károly Róbert királyunk koronavárosi kiváltságokat adott öt máramarosi településnek: Hosszúmezőnek, Visknek, Máramarosszigetnek, Técsőnek és Husztnak, még legvadabb rémálmaikban sem sejthették az itt lakók, hogy 600 év múltán a történelem talán legigazságtalanabb békeszerződésével mesterséges határral szakítják el egymástól a váro­sokat. Ám az új idők jele, hogy immár hat éve minden esztendőben megrendezésre kerülhet a máramarosi koronavárosok találkozója, ahol egybegyűlhetnek a települések magyar képviselői, és hitet tehetnek amellett, hogy bár jelenleg határ húzódik közöttük, lélekben most is együvé tartoznak...

Június 22-én Visken, a Viski Zöld Falusi Turizmus Szövetségének szervezésében, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával megtartották a Máramarosi Koronavárosok VI. Találkozóját. A rendezvénysorozat kezdetén ünnepi ökumenikus istentiszteletre került sor a viski református templomban, melyen Lovász István máramarosszigeti református lelkipásztor hirdetett igét. Emlékeztetett rá: az öt koronaváros múltját a só kitermelése és kereskedelme köti össze, s arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy bennünk kell élnie a só-lét tudatának. A társadalom sójaként, hitünkkel meg kell ízesítenünk a minket körülvevő világot, s ahogy a só megóv a bomlástól, úgy kell hatnunk a társadalom bomlasztó folyamatai ellenében. A hitünkhöz való ragaszkodás mellett pedig ragaszkodnunk kell történelmünkhöz, templomainkhoz, anyanyelvünkhöz, szellemi örökségünkhöz is.

Az igehirdetés után Jenei Károly viski református lelkész köszöntötte a megjelenteket, köztük Tóth Katalint, a Magyar Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkárát, Bacskai József ungvári és Tóth István beregszászi magyar főkonzulokat, dr. Brenzovics Lászlót, a KMKSZ elnökét, ifj. Sari Józsefet, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnökét, dr. Orosz Ildikót, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnökét, Józan Lajos huszti református lelkészt, Rácz István técsői római katolikus plébánost, Ambrus Pált, a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceum igazgatóját, Szajkó Károly viski polgármestert, Várkola Tibor hosszúmezői alpolgármestert (Hosszúmező jelenleg – Máramarosszigettel együtt – Romániához tartozik), valamint Ötvös Idát, a Viski Zöld Falusi Turizmus Szervezetének vezetőjét. Majd Rácz István atya szólt a gyülekezethez, felhívva rá a figyelmet: tudatosítsuk magunkban, hogy testvérek vagyunk, s őrizzük hitünket és magyarságunkat...

Az istentiszteletet követően a református templomerőd külső falánál, az öt koronaváros emlékoszlopánál folytatódott az ünnepség. Ötvös Sándor a rendezők nevében köszöntötte az egybegyűlteket, s hitet tett amellett, hogy amíg a felnövekvő nemzedék megőrzi magyarságát, addig van jövője közösségünknek. Majd Szajkó Károly beszédében kiemelte: emlékeznünk kell történelmünkre, de a jövőn is gondolkodnunk kell, azon, miként tehetjük azt jobbá.

Tóth Katalin kifejtette, hogy az ehhez hasonló rendezvények megerősítik a résztvevőkben a magyar közösséghez való tartozásuk érzését. Ezt az érzést a magyar kormány a választójognak a határon túli magyarságra való kiterjesztésével, a kedvezményes honosítással is erősíti, illetve azt a hitet is, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Tóth István példamutatónak nevezte a máramarosiak kezdeményezését, s mint mondta: történelmi pillanat volt, amikor eldöntötték a koronavárosi találkozók megszervezését, mellyel lehetőséget teremtettek arra, hogy mindnyájan megerősödjenek nemzetiségükben.

Dr. Brenzovics László kifejtette: az öt koronaváros mindig is nagy szerepet játszott a máramarosi magyar nemzetrész kultúrájának, gyönyörű építészeti emlékeinek, hagyományainak megőrzésében. S fontosnak tartotta, hogy minél több átkelőhely nyíljon a települések között, javuljanak közlekedési lehetőségeik, s erősödjenek gazdasági, kulturális kapcsolataik. Dr. Orosz Ildikó Tárczy Andor Itt vagyok c. versét idézve kijelentette: jog kell ahhoz, hogy összenőjön, amit Trianon elszakított. És kell a mersz, hogy összejöjjünk, és tegyünk azért, hogy a jog valóban törvénnyé váljék.

Várkola Tibor kijelentette: van jövője a magyarságnak, mert évszázadokon keresztül megállta helyét ezen a vidéken. Erőt meríthetünk történelmünkből és találkozásainkból. Józan Lajos elmondta: nemcsak a múlt kapcsolja össze a koronavárosokat, hanem az egymással rokoni kapcsolatban lévő családjaik is, s ahogy összeköt minket a múlt, úgy kell összekötnie a jelennek is. Ambrus Pál pedig történelmi tudatunk erősítését hangsúlyozta: a líceumban mindent megtesznek azért, hogy a felnövekvő nemzedék ismerje meg történelmünket...

A rendezvényt színesítette a Visken zajló Kárpátaljai Népzenei és Néptánc Mesterképzésben részt vevő népzenészek Pál Lajos vezette fellépése, valamint a Hosszúmezei Búzavirág Énekkar és a Pomázi Holdvilág-árok Természetjáró Kulturális Egyesület dalkörének közös énekelőadása. A résztvevők megkoszorúzták a koronavárosok emlékoszlopát, s arról sem feledkeztek el, hogy Fodó Sándor sírjánál elhelyezzék a megemlékezés koszorúit. A rendezvényt Jenei Károly viski lelkész áldáskívánása zárta.


Vissza a hírekhez