Kárpátalján a termelésben a mezőgazdaság dominál. A megye gazdasága – valamennyi ágát beleértve – alacsony hatásfokú, műszaki színvonalára és szervezettségére az elmaradottság jellemző. A korábban prosperáló városi ipar tönkrement, leépült. Az egy főre jutó termékgyártás a megyében az országos átlag felét sem éri el. A termelés visszaesése, amely 1999-ben a megye a vállalatainak 70,5%-át érintette, negatívan befolyásolja a lakosság reáljövedelmének alakulását.
Ukrajnában vagyoni kárpótlás nem volt, az ország valamennyi állampolgára alanyi jogon azonos részre jogosult az állami vállalatok vagyonából. Mindenki névre szóló privatizációs vagyonjegyet kapott, ennek átvétele 1995. február 1-jén kezdődött és 1998-ban befejezodött. A tulajdonos a vagyonjegyét befektethette abba a vállalatba, amelynél dolgozott (ha a vállalatot privatizálták). A gyakorlatban azonban úgy történt, hogy a lakosság túlnyomó többsége igen alacsony árfolyamon felvásárlóknak adta el a privatizációs értékpapírokat. A vagyonjegyeken mindazonáltal vásárolhattak részvényeket értékpapír-aukciókon, továbbá befektetési alapok, társaságok értékpapírjait, vagy értékpapírkezelő társaságra bízhatták azokat.
A privatizáció – gazdasági háttér és tőkehiány miatt – a kis- és középvállalatokat érintette. A megyében – 1999. július 1-i helyi adatok szerint – a gazdaságba befektetett külföldi tőke összege valamivel több mint 130 millió dollár volt, ami az Ukrajnában befektetett külföldi tőke 4,6%-a. Az ország függetlenné válása óta folyamatosan Magyarország a legnagyobb külföldi befektetô Kárpátalján. A megye gazdaságába invesztált 26,8 millió dollárnyi tôkével, vagyis a Kárpátalján bejegyzett külföldi befektetések 20,6 százalékával Magyarország messze az elsô helyen áll. Második az USA 18,3 millió dollárral, majd a szomszédos Szlovákia következik 15,8 millió dollárral, Németország 8,4 millió dollárral és Oroszország 2,5 millió dollárral az ötödik helyen van. A beruházások közül 324 vegyesvállalatként, 62 pedig száz százalékban külföldi tulajdonú cégként működik. A környezo országok közül a magyarországi befektetők, vállalati társtulajdonosok Kárpátalján az első helyen állnak: több mint 110 ukrán-magyar vegyesvállalat működik.
A magyar kisebbség 75 %-a kistelepülésen él, s az anyanyelvű képzési lehetőségek hiánya miatt túlnyomórészt alacsonyabb társadalmi eluismerrtségű foglalkozást folytat, így nagymértékben ki van téve a munkanélküliség veszélyének. A hivatalos adatok nagyon kedvező képet festenek a munkanélküliségről: ezek szerint tavaly 2,4 %, 1999 júliusában pedig 5% volt a nyilvántartott állástalanok aránya. Ez az adat azonban nem tükrözi a munkanélküliek valós számát, mivel csak minden tizedik állástalan fordul a foglalkoztatási központokhoz (tehát a munkanélküliek tényleges arányát minimálisan a tízszeresére becsülhetjük). Kárpátalja a munkanélküliség nagyságát tekintve Ukrajna 24 megyéje között jelenleg az első helyet foglalja el (1997-ben még a kilencedik helyen állt). Az állástalanok számának növekedésével párhuzamosan fokozatosan csökken a segélyezettek száma, mivel a vállalatokat felmentették a foglalkoztatási alapba történő befizetési kötelezettség alól. A szociális gondokat tovább élezi a látens munkanélküliség (kényszerszabadságolás, csökkentett műszakszám, rövidített munkaidő) és a bérek kifizetésének gyakran többéves elhúzódása, aminek a termelés folyamatos csökkenése az oka.
Kárpátalján a lakosság átlagbére alatta marad az országos átlagnak (havonta 161,3 hrivnya – kb. 40 USD). A megyében az egy főre jutó kereset 49,0 hrivnya (13 USD), miközben a hivatalosan megállapított létminimum összege 91 hrivnya. Az élelmiszerek többségét Magyarországról illetve Szlovákiából szállítják a vállalkozók a kárpátaljai magántulajdonban lévő üzletekbe, illetve a piacokra (1 kg sertéshús ára átlagosan 2-3 USD, 1 liter tejé 20 cent, 1 liter olajé 1 USD).
A mezőgazdasági termelés növelését és a magángazdaságok fejlődését a föld tulajdonjogának rendezetlensége is akadályozza. Ha a földtörvény majd valamikor lehetővé teszi, akkor valódi tulajdonosokra épülő szövetkezeti formák jöhetnének létre a kollektív gazdaságok helyett. Ezek azokra a gazdakörökre támaszkodhatnának, amelyek magyarlakta településeken alakultak az elmúlt években.
A terület gazdasági és szociális problémáinak megoldását elősegítheti az 1999 novemberi árvíz pusztítása után elfogadott két törvény a 730 hektárnyi területen kialakítandó szabad gazdasági övezet (15 évre szóló hatállyal) és az egész megyére kiterjedő különleges befektetési rendszer (30 évre szóló hatállyal) létrehozásáról. A beruházók számára különféle adó és egyéb kedvezményeket biztosító törvényektől a lakosság életszínvonalának javulását remélik, ami lelassítaná a magyar nemzetiségű népesség kivándorlását az anyaországba. A különleges gazdasági övezettel kapcsolatos dokumentumot a Legfelsobb Tanács nem fogadta el, ezért az elnöki rendeletként lépett hatályba.
Ukrajna elnöke 1995-ben rendeletet adott ki, melyben a helyi kárpátaljai közigazgatási szervek decentralizált hatósági jogköröket és az állami tulajdon egy részének kezelésére jogosítványokat kaptak. A megyei közigazgatás ennek értelmében kezességet vállalhat külföldi hitelek felvételénél, és saját vállalkozásokat indíthat.
Kárpátalján hatalmas pusztítást végzett az 1998. november 5-ének éjszakáján kezdődött árvíz, amit az évszázad áradásának neveznek. Az özönvízszerű esőzés nyomán a Kárpátokból a Tiszán és mellékfolyóin lezúduló lerombolt több tucat hidat, elmosott több tíz kilométernyi utat, vasúti pályát, gátat, s ami a legrosszabb: falvakat, városokat árasztott el Rahótól Mezőváriig. A természeti katasztrófa szomorú mérlege: 17 halott, 3098 lakóház romba dőlt, 12.769 pedig olyan súlyosan megrongálódott, hogy teljes felújításra szorul. Az áradás a kárpátaljai lakosság közel egyharmadát érintette. A legsúlyosabb károkat szenvedett magyarlakta települések egyike a beregszászi járási Mezővári, ahol egyetlen éjszaka alatt 300 ház vált romhalmazzá. A Nagyszőlősi járásban fekvő Tiszabökényben 88 ház semmisült meg.
Magyarország népe és kormánya igen gyorsan megmozdult, szinte a katasztrófa másnapján a károsultak, sőt a védekezést folytató Tisza menti települések segítségére sietett nemzeti és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül, és hónapokon át folyamatosan óriási mennyiségű segélyt juttatott el a rászorulókhoz. Ezzel nagy elismerést vívott ki az anyaország Kárpátalja egész lakossága körében.